Örökletes átok, átoktörés és hasonlók…
Ez nem új keletű téma, de Brazíliában egyre nagyobb lendületet vesz, ami meglepő, tekintve, hogy a történelmi templomokban is egyre nagyobb teret hódít.
Az Egyesült Államokban jelent meg a nyolcvanas években, de Brazíliában Helena Tannure lelkésznő, valamint más lelkészek (többnyire nők, akik terjesztik és hirdetik ezt a tant) erőteljesen kiterjesztette. Nem akarom elvenni ezeknek a nőknek az érdemeit, büszkeségét vagy tiszteletét, épp ellenkezőleg, amikor kutatjuk őket, hiteles és jellemes embereket veszünk észre. Jó hírű hölgyeket, sőt, némelyikük nagymamákat is.
Az örökletes átkok megtörésének vagy az ősi átkoktól való megszabadulásnak, vagy akár a gyógyító és felszabaduló szemináriumoknak a témája mindig tartalmas, meggyőző beszédekkel és szentírási szövegekkel. Igen, bibliai, de evangélium-ellenes. És ebben a dokumentumban elmagyarázom, miért.
Feltételezem, hogy Krisztus evangéliumában nem minden, ami működik, jelenti azt, hogy helyes is. Az, hogy a tanúságtételek vagy a szórványos sikerhelyzetek ezekben a kérdésekben nem tantételi bizonyítékok, ahogyan Pál gyógyító kendője is kivétel volt, ahogyan Péter árnyéka is kivétel volt, ahogyan Jézus is azt mondta, hogy sok özvegy volt Izraelben, de csak egy kapott csodálatos táplálékot Illés által, és ahogyan sok leprás volt Samáriában, de csak Naamán gyógyult meg. Más szóval, Istennek megvan a kivétel szabadsága, mert a Lélek szabad, de mi nem alakíthatjuk át a kivételt indoktrinációvá.
Isten arra kérte Mózest, hogy készítsen egy rézkígyót, hogy meggyógyítsa azokat, akik ránéznek, miután lázadó kígyók marták meg őket. Először is, ez egy prófétai cselekedet volt a Fiú számára, másodszor pedig egy kivétel, amit a nép nem értett, mert a 2Királyok 18-ban Ezékiásnak azért kellett elpusztítania ezt a rézkígyót, mert a nép áldozatokat mutatott be a tárgynak, mert egy kivételt tanná alakítottak.
Ezért egyetlen tanúságtétel sem érvénytelenítheti vagy hagyhatja figyelmen kívül Isten hatalmának megnyilvánulását, mivel Ő szabad, azonban az Evangéliumon és azon kívül, amit az apostoli egyház ránk hagyott, semmilyen más forma nem lehet tantétel, ez a gyakorlat szillogizmus.
Lehet valami bibliai, de evangéliumellenes? IGEN! MA egy súlyos hiba, ha a Szentírást Krisztussal, mint a véggel tekintjük, vagy ami még rosszabb, ha nem Krisztusra tekintünk. Krisztusban kaptuk meg a világos kinyilatkoztatást, hogy Őbenne létezett, rámutatott és beteljesedett minden. Korábban ideiglenes és/vagy prófétai volt Krisztusig. Most Krisztus kinyilatkoztatását kaptuk, Pál szerint az idők teljességét. Ezért minden Szentírást Krisztussal, mint KEZDETTEL és VÉGGEL kell tekintenünk. Olvassunk mindent Krisztustól, és mindennek a vége Krisztusban ér véget. Ezen túlmenően, ha tanítás, akkor evangéliumellenes. Ha információ, akkor csak történelmi hatás, vagy egy másik időszakra vonatkozik, amely nem a Bárány Egyházának szól.
Az Ószövetségből idézett szöveg ezekre az alkalmakra az engedetlenségről szól, és az Isten héber népnek adott törvényével szembeni engedetlenség folytatásáról, olyan primitív és egyszerű értelmezéssel, hogy mivel az Ószövetségről van szó, nem fogok belemenni az érdemeibe, hogy ne terjesszem ki (szükség esetén mást is). Az újszövetségben főként Máté 23:29-től kezdve idézik, az elbeszélésből világosan kiderül, hogy a farizeusok – korabeli vallásos emberek –, akik hamis erkölcs és spiritualitás révén „imádták” az őseik prófétáit, annak ellenére, hogy ők (ebben az esetben az őseik) megölték őket, de továbbra sem fogadják el, nem értik az Istennel való kapcsolatot, és ezért őseik „bűne” rájuk szállt.
A Messiás, Krisztus be nem fogadásának bűne. Ahogyan az a zsidó generáció a saját bőrén érezte a dolgokat és a „jaj” egy részét, ahogyan az Krisztus utáni hetvenedik évben valóban meg is történt és beteljesedett.
A Dávid házának említése mellett Isten nemtetszését is jelenti, amiért a negyedik generációig sújtja a gonoszságot stb. Más szóval, a törvény pontjai, vagy kivételek. Térjünk át az evangéliumra, Krisztusra, mert Ő a tekintélyünk erre a tanításra.
Pál a Galatákhoz írt levelében figyelmeztet minket…
„Krisztus megváltott minket a törvény átkától, átokká lévén értünk, mert meg van írva: „Átkozott mindenki, aki fán függ. Így lett Ábrahám áldása Krisztus Jézusban a pogányokhoz eljutva, hogy hit által elnyerjük a Lélek ígéretét.”
A Kolossébeliekhez írt levélben…
"Titeket pedig, akik halottak voltatok vétkeitek és testetek körülmetéletlensége miatt, vele együtt életre keltett, megbocsátva minden bűnünket. Eltörölte a velünk ellentétes rendelések kézírását, elvette azt azzal, hogy a keresztre szegezte. Lefegyverezte a gonosz hatalmakat és hatalmasságokat, nyilvánosan gyalázattá tette őket, és a kereszt által diadalmaskodott mindnyájukon. … "
A korintusiakhoz írt levélben…
Azért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az; a régiek elmúltak, íme, újjá lett minden.
Még…
Azaz Isten Krisztusban megbékéltette a világot önmagával, nem tulajdonítva nekik vétkeiket, és ránk bízta a megbékélés igéjét.
Még…
Azt, aki nem ismert bűnt, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága lehessünk benne.
Mint számtalan más újszövetségi szöveg. Gyakorlati példa erre maga Jézus családja, mivel Jézus családfájában vannak prostituáltak, házasságtörők, gyilkosok, bálványimádók, népirtók, gyermekgyilkosok, vérfertőző, gonosz emberek... és Isten Fia ebből a családfából származik, hogy bebizonyítsa, hogy Krisztus – a megtestesült Isten – meghalt – feltámadt – a KERESZTEN eltörölt minden örökletes átkot azok számára, akik hisznek véráldozatában, áldozatában.
Az átok megtörésének elfogadása azok számára, akik megvallják Jézust és szolgálják Őt, olyan, mint a Golgota keresztjének semmissé tétele, a bárány áldozatának semmissé tétele. Nincs szükségünk az átok megtörésére a családfáinkban, egyszer s mindenkorra hittel kell hinnünk abban, ami értünk történt.
Pálhoz hasonlóan kiáltok e mozgalom előtt
Ó, balgatagok! Ki varázsolt el titeket? Nem Jézus Krisztust ábrázolták-e világosan a szemetek láttára, mint akit keresztre feszítettek? Csak egy dolgot szeretnék megtudni tőletek: A törvény cselekedeteiből kaptátok-e a Lelket, vagy a hallott hitből? Olyan balgatagok vagytok, hogy miután a Lélekkel kezdtétek, most a saját erőtökből próbáltok tökéletesedni? Hiába szenvedtetek ennyit? Ha valóban hiába! Aki Lelkével ruházza fel titeket, és csodákat tesz bennetek, a törvény cselekedeteiből teszi-e ezeket, vagy a kapott hitből?
Másrészt, mit tegyünk a gyerekeinkkel? Hogyan magyarázzuk meg a viselkedési formákat – a generációkon át ismétlődő bűnöket?
Mik vagyunk? Viselkedési szempontból mi vagyunk a környezet, amelyben élünk.
A szülők cselekedeteit és jellemüket gyermekeik könnyen lemásolják, mivel egy kicsapongó környezetben élő gyermeknél ez a szokás bevett gyakorlat. Ezt viselkedésbeli replikációnak nevezik, a félelem mellett, amelynek még az ördögnek is a legerősebb hatalma van abban, hogy megakadályozza minket abban, hogy Isten legjobb életét éljük.
Egy bölcs ember egyszer azt mondta: a félelem bejön az ajtón, a hit kimegy az ablakon.
Gyakorlati példa erre, hogy egy elvált vagy boldogtalan házasságban élő nagymama családban nagyon gyakori, hogy ezt a viselkedést a lányára, unokájára stb. is átültetik. Ez sok területen gyakori, a nagymama viselkedési gyakorlatától kezdve, aki nem tudta, hogyan tanítsa a lányát, és akinek ugyanolyan kapcsolati viselkedése volt, mint az anyjának, mert ez volt a család józan esze, vagyis egyszerűen így tanult meg egy viselkedési mintát a kapcsolatokban. Vagy akár félelem, a házasságban való sikertelenségtől való félelem, mert az anya nem működött, traumák, sok más pszichoanalitikus tényező mellett, amelyek miatt egy jó terápia több eredményt ad, mint az imakampányok és a felszabadulási szemináriumok.
Ezek a szemináriumok és kampányok a viselkedést – a személyes jellemet – az ördögnek adják át.
Ennek semmi köze az örökletes átokhoz, hanem inkább a gondolkodásmód, a viselkedés megváltozásához, és amikor az Evangélium belép ebbe, az valóban meggyógyítja az egyént, mert gondolkodásmód-változás történik.
Habár bizonyos családokban szellemi ágensek működnek, igen, vannak fejedelemségek és hatalmasságok, amelyek megértik a családokat, városokat, nemzeteket stb. A gadaraiak démonainak légiója maga is bizonyítja ezt, amikor azt mondták, hogy nem akarják elhagyni azt a vidéket stb. Még ha ez a helyzet is, Krisztus ezt a dolgot semmissé teszi, eltörli, amikor megvallja Krisztust. Miután találkoztak Jézussal, a gadaraiaknak nem volt szükségük gyógyító szemináriumra vagy az átok megtörésére, csak vissza kellett térniük a családjukhoz, mert a gondoskodást és szeretetet kifejező család bölcsőjében a megfelelő intézkedéseknek erejük van meggyógyítani minden keserű lelket.
A gyerekeink a mi másolataink, ilyen egyszerű.
Emlékszem Charles Spurgeon egy könyvére – „A prédikátorok fejedelme” (19. század), amelyben merészelte prédikálni egy Nyugat-Európa munkásainak szóló szemináriumon a „Mentsétek meg a gyermekeket” témában. Ahol arra figyelmeztette a lelkészeket és a prédikátorokat, hogy tegyék fontossá a gyermekeket, a legnagyobb igazsággal kimondva, hogy az üdvösségnek el kell érnie a gyerekeket, és nem szabad megvárnia, amíg fiatal vagy felnőtt korukban éri el őket, hogy gyermekeinket már gyermekkorukban meg kell üdvözíteni, túl kockázatos lehet megvárni, amíg fiatalok lesznek, hogy Krisztus mellett döntsenek, és hogy az evangélium szavának állandó tanításával üdvözülhetnek. Akkoriban arra szólította fel egész Európát, hogy vasárnap délelőttönként kizárólag gyermekek számára szervezzék meg a vasárnapi iskolai órákat.
Spurgeonnak ezek a szavai arra késztetnek, hogy önmagunkra és gyermekeinkre nézzek. Mennyire fontosnak tartjuk a lelki életüket? Nem gyűlünk össze a gyermekeinkkel, hogy tanulmányozzuk a Bibliát. Nem akarunk vasárnap korán kelni, és vasárnapi iskolába vinni őket a saját pihenésünkért és kényelmünkért. Nem akarjuk a szombat estéinket hajnalig pihenve tölteni, és reggelre megfeledkezni róluk. Hányan aggódunk az öt és tizenkét év közötti gyermekeinkért, tudván, hogy az igazság igéje bennük lakozik, és hogy már megtisztították őket Krisztus szavai? IGEN, ezek a témák és szemináriumok annyira sikeresek, annak ellenére, hogy evangéliumellenesek, mert az őseinket akarjuk hibáztatni azért, ami a mi felelősségünk, és aggódunk amiatt, hogy megmentsük-e gyermekeinket Krisztusnak.
A legjobb iskolába, sportba, angolba, úszásba akarjuk járni, büszkék vagyunk gyermekeink jó jegyeire, intelligenciájára és boldogságára, de kevesen aggódunk amiatt, hogy megmentsük-e gyermekeinket Krisztusnak. Azt gondoljuk, hogy ez egy természetes folyamat, a környezet következménye. NEM! Azokat, akik az evangéliumi bölcsőbe születnek, gyermekként kell megmenteni. A fiatalság túl csábító azok számára, akik még nem találkoztak igazán Krisztussal.
Végül, adjunk maximális jelentőséget a gyermekosztálynak, ez a legfontosabb a gyülekezetben. Én pedig Romilda nővér gyümölcse vagyok, aki ötéves koromban megtanított memorizálni: "A te igéd lámpás a lábamnak, és világosság az ösvényemnek." Kívülről ismételgette velem, mert még nem tudtam olvasni az istentisztelet alatt, és ez sosem ment ki a fejemből. És az életben mindenért, a fiatalság minden bűnéért végül tudtam, hogy a TE igéd lámpás a lábamnak. Nem félek kimondani, hogy a gyülekezet és néha a szülők a vallást, az evangélikus vagy szerzetes ember erkölcsi gyakorlatát és viselkedését inkább a félelem, mint a lelkiismeret kategóriáiba sorolják, de Romilda nővér megmutatta nekem az üdvösséget az evangélium egyszerű szaván keresztül, amikor még gyermek voltam.
Szükségünk van szülőkkel és gyermekekkel tartott szemináriumokra, szülőkkel és gyermekekkel tartott konferenciákra és találkozókra, de az evangélium igazságával, mint olyan fénnyel, amely megvilágítja elménket, hogy ne ruházzuk át a bűntudatot és a félelmeket gyermekeinkre.
Fabiano Moreno